Még a legelvetemültebb Blizzard rajongók közül is sokan felhördültek, amikor először meglátták a pandákat. Na ne, mit képzel a Blizzard? Macikat tesz be a játékba? Ezzel akarják kiszolgálni a 10 milliós játékosbázist? A borongós Cataclysm után egy igencsak színes, már-már vidám helyszínt kap az új expanzió, ami jelentősen eltér az eddigiektől. Aranyos az egész setting, de ezzel együtt még 100%-osan komolyan vehető. Ez mindenképp óriási pozitívum, én személy szerint nagyon féltem attól, hogy átcsap mókázásba a játék, de szerencsére a Blizzard már az első percekben rám cáfolt.

Az új helyszín neve The Wandering Isle. Az egész sziget egy óriási teknős páncéljának tetején kapott helyet. Shen-zin Su évezredeken keresztül szelte Azeroth óceánjait, a hátán pedig egy komplett élővilág alakult ki. Ezt kihasználva a Pandaren faj letelepedett ide, és megalapították Pandariát. Ám a helyzet rögtön rosszra fordult, amint Shen-zin Su úgy döntött, hogy beleúszik egy örvénybe, amit Maelstrom néven ismer a közösség. A zóna küldetései során rá kell jönni, hogy miért is masírozik bele a teknőc az örvénybe, majd meg kell állítani az ön-, és pandagyilkossági kísérletet.

Fentebb említettem, hogy nem minden annyira bájos, mint amilyennek első látásra tűnik. Javítanom kell most magam, hiszen a helyzet idillinek tűnik a játék későbbi szakaszaiban is. Sajnos a szigeten nem nagyon látszik, hogy óriási bajban lennének a lakói, semmi baljóslatú dolgot nem látni, amitől éreznénk, hogy itt komoly baj van. Aki szóról-szóra elolvassa a küldetések szövegeit, az természetesen megkapja a hangulat aláfestését, de sajnos a megjelenítés erre nem tesz rá egy lapáttal. Főleg annak tudatában érthetetlen ez, hogy a sziget meg fog semmisülni, rajta az összes Pandarennel együtt, ami egy faj totális kipusztulását jelentené.

Sajnos a küldetések sem olyanok, amitől az egyszeri WoW játékos hanyatt vágja magát. A sziget tényleg elképesztően látványos, a keleti látványvilág nagyon szépen ki lett dolgozva, tényleg élmény nézni a játékot. A questek azonban elég egysíkúak, általában roppant egyszerűen megoldhatók, gondolkodásra abszolút nem késztetnek. A küldetések szövegei azonban élményszámba mennek, azokat mindenképp érdemes elolvasni, már csak azért is, hogy képet kapjunk a helyzetről, amihez ugye nem kapcsolódik vizuális megerősítés.

A pandák nem csak azért egyedi karakterek, mert szakítanak minden szerepjátékos és MMORPG-s klisével, hanem azért is, mert ők nincsenek a kezdetek óta valamelyik oldalhoz közve. A küldetésfolyam egy pontján nekünk kell eldöntenünk, hogy a jó (Ally) vagy a rossz (Horde) oldalra állunk-e. Ha meghoztuk a döntés, a játék egy korábbi területre teleportál minket, és beszállunk a két frakció közötti öldöklő harcba, ami már 2004 év vége óta rendületlenül tart, és amit jelen állás szerint mintegy 10 millió katona vív folyamatosan.

Összességében elmondható, hogy a Mists of Pandaria nem rossz anyag - legalábbis az alapján, amit a bétában láttunk. Az új kezdőhely kellően látványos, a sok keleti motívum, és a harcoló pandák érdekes, de komoly képet mutatnak. A küldetések nem a legjobbak, de az új setting talán ezt képes ellensúlyozni. Még hozzá kell tennem a befejezés előtt, hogy a férfi panda sokkal pandásabb, mint a női. A női verzió leginkább a Gumimacik című mese főszerepői jutottak eszembe.

Hogy megéri-e várni a kiegészítőre? A béta alapján nem jelentenénk ki egyértelműen, de az sem biztos, hogy a pénzeteknek jobb helye lenne máshol. A rajongóknak kötelező, a mainstream gamerek erősen gondolkozzanak el rajta, és csak több teszt, előzetes elolvasása után hozzák meg a döntést.

Forrás: http://www.thesource.hu